Az elektromos készülékek a modern világ elengedhetetlen részei. Mindennapi rutinunkban szinte észre sem vesszük, de sokunk majdnem állandó kapcsolatban lehet olyan elektromos berendezésekkel amelyek a 230 Voltos hálózatra vannak csatlakoztatva. Az elektromos berendezések számos változatát használjuk a minél magasabb komfort elérése érdekében.
A reggeli ébredés után egymás után használunk olyan eszközöket amelyek elektromos árammal működnek, közvetlenül az első lehet a villanykapcsoló azt követheti a kávé vagy teafőző, a kenyérpirító a hálózati töltőre csatlakoztatott mobiltelefon, a laptop, a konyhai vagy fürdőszobai elektromos vízmelegítő és a sort folytathatnánk a lakásban fellelhető további elektromos berendezésekkel.
A villamos energia potenciális veszélyei miatt a készülékeket a gyártóknak a megfelelő tervezést követően ellenőrizni és tesztelni kell és ezt egy egységes szabványban leírtak alapján besorolni különböző kategóriákba, hogy azok használata közben a felhasználókat ne érje sérülés.
A fentebb felsorolt elektromos árammal működő különböző eszközök mind-mind valamilyen a szabványokban leírt érintésvédelmi szinttel ellátott berendezések. Itt el is érkeztünk cikkünk címadó kifejezéséhez, az érintésvédelemhez.
Érintésvédelem - ábra
Természetesen a teljes védelem nem csak az adott eszközben kell, hogy megfelelő legyen, mivel az 1-es szintű érintésvédelemmel ellátott eszközök földelt (védővezetővel ellátott) általában fém burkolatú elektromos berendezések.
Az teljes érintésvédelem tehát kiterjed a megfelelő védővezetővel ellátott elektromos hálózatra. Fontos, hogy ha egy I-es érintésvédelmi osztályba sorolt elektromos berendezést üzemeltetünk, legyen az akár egy vasaló, kenyérpirító vagy más dugaljba csatlakoztatható eszköz akkor a dugalj (konnektor) minden esetben védővezetővel ellátott típus legyen és amennyiben hosszabbító használatára van szükség akkor csak védővezetővel ellátott modellt szabad használni.
További védelem a megszakítók (MCB) és az azok dobozában felszerelt Fi relé, vagy más néven ÁVK (RCD), de ezzel az eszközzel részletesen egy másik cikkben foglalkozunk.
Térjünk vissza az érintésvédelmi osztályokra. A kialakított megoldások alapján sorolják I., II. valamint III. érintésvédelmi osztályba az elektromos készülékeket. Az alábbi kép tartalmazza ennek a három osztálynak a szabványos jelölési ábráját.
Érintésvédelmi osztályok: I, II, III.
I. érintésvédelmi osztály
Az I. osztályú készülékekre példák a hűtőszekrények, mikrohullámú sütők, vízforralók, vasalók és kenyérpirítók.
II. érintésvédelmi osztály
A II. Osztályba sorolható készülékekre példa a hajszárító, DVD-lejátszó, televízió, számítógép és fénymásoló.
A II. Osztályú készülékek két rétegű szigeteléssel rendelkeznek. Mint az I. osztályú készülékek esetében, belső műanyag-szigetelésű kötések - csatlakozók biztosítják az alapszigetelést. A hozzáadott szigetelőréteg egy külső műanyag burkolat, amely biztonsági védelmet nyújt. A kettős szigetelés miatt nincs szükség földelő csatlakozásra.
III. érintésvédelmi osztály
A III. Osztályú készülékek leválasztó transzformátort használnak. A transzformátor két külön tekerccsel rendelkezik, az úgynevezett primer-tekercsel, amely az áramforráshoz csatlakozik, és a szekunder-tekercsel amely a készülékhez, a tulajdonképpeni fogyasztóhoz van csatlakoztatva. Mindkét tekercs egy közös zárt mágneses áramkör ellentétes oldalára van tekerve, az úgynevezett vasmag köré. A tekercsek galvanikusan nincsenek egymással kapcsolatban.